Hol volt, hol nem volt. A hatodik féléven innen, egy többé-kevésbé sikeres módszertani szigorlaton túl, volt egy kis falu. Ezt a falut Parádnak hívták. Parád híres volt arról, hogy évente falunapokat rendeznek, ahol összegyűlik a környék apraja-nagyja, hogy három napon át olyan ünnepet rittyentsenek a maguk szórakoztatására, amit még nem látott a világ.
Kicsit közelebb, mint ez a kis falu, volt egy maréknyi, de annál lelkesebb csapat, akik csak úgy hívták magukat, hogy NP/E/II. Nevezzük őket az egyszerűség kedvéért nonprofitosoknak. Azok közüli is a második eresztés, akiket az első előzött meg és a harmadik követett – de ez nem tartozik szorosan a történethez. Ez a maréknyi elszánt csapat – akikről az előbb írtam, és akik csak „nonprofitosoknak” mondják magukat – dacolva Aigner Szilárd és az Országos Meteorológiai Szolgálat intelmeivel, útnak indult ebbe a messzi-messzi kicsiny-kis falucskába, hogy távol a nagyváros zajától együtt pihenje ki a második év fáradalmait. A csapat tagjai különböző módon küzdöttek meg az irdatlan távolsággal. Volt, aki busszal indult útnak, volt aki autóval, volt aki gyalog… majd metróval… végül autóba szállt, mert az Újpest városközpont és Parád közötti metrószakasz azon oknál fogva, hogy nem is tervezték, nem készült el. (Valószínűleg azért, mert nagyon sokba kerülne.)
Késő délután volt, amikor a csapat tagjai találkoztak egy Parádon egy kocsmának tűnő presszó teraszán. Kihallatszott belőle a jó muzsikaszó. Páran ültek egy asztalnál és azon voltak erősen, hogy felidézzék a félév vidám eseményeit. Miután ebből kifogytak elmentek aludni. Más ezen a napon nem is volt. De másnap!
Már reggel egy palóc lakodalmas előkészületébe csöppentek hőseink. Volt ott minden. Ágyneműt falun át nótával szállító asszonyok, túrós lepényt sütő asszonyok, és még sok másféle asszonyok is. Egy másik helyen vadétel főző verseny zajlott. Itt aztán a nonprofitosok fundraisingeltek egy kis élelmet, amiből jól belakmároztak.
A fő fogás mégis a palóc lakodalmas, és az azt követő Palócgála volt. Ez utóbbinak nonprofitos szereplője is volt Kovács Szilvi személyében, akinek ezt a hétvégét köszönheti a kis csapat. A Palócgálát utcabál és egy színpompás palóc tűzijáték zárta…
Itt vége is lehetne a mesének, azonban
(2004. szeptember)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.