A Mikulás népszerűsége több száz éve töretlen. És, bár legendájának kétségkívül jót tett az utóbbi néhány században az ismeretlenség, alakjára jelentős hatással voltak a különböző kultúrák.
Jótékonyságáról híres szent, vagy kólát kedvelő piros-kabátos, nagyszakállú öregapó? Esetleg a karácsonyi hajrá idején az éves üzleti célok elérésében segítő kölcsönmunkaerő? A kérdés megválaszolás információk hiányában nem egyszerű, ahhoz azonban nem fér kétség, hogy a Mikulás népszerűsége több száz év elteltével sem kopott meg.
Kevés hitelesnek tekinthető történelmi adat áll rendelkezésünkre, az azonban bizonyos, hogy a Szent Miklósnak tulajdonított legendák nem egy (hanem minimum két) emberről szólnak. Az ismert legrégebbi – Mikulás-napi ajándékozás alapjául szolgáló – legendák a Myrai Szent Miklóshoz kötődnek nagy bizonyossággal.
Nicholaus (245-326) Kis-Ázsiában, Patara városában látta meg a napvilágot 245-ben. Korán árvaságra jutott, és a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával érsek nagybátyjához Patara város kolostorába költözött. Iskolái végeztével a papi hivatást választotta, életét az emberiség és a gyermekek tanításának szentelte. Ebben még az sem akadályozta meg, hogy Myrában (a ma Demre Törökország területén) püspökké avatták. Jótékonysága miatt több alkalommal szembekerült az egyházzal, mígnem halála után egy időre ki is tagadták.
A Szent Miklós legendák görög kultúrkörben keletkeztek a VI. században. Ezeket Jacopo da Voragine által összeállított Legenda Aurea (arany legenda) című, latin nyelvű legendagyűjteményében foglalta össze a XIII. században. A latin egyházban csak a IX. század után terjedt el a tisztelete. Mikulás látogatásának szokása a X. században terjedt el, alapját a december 6-a előestéjén előadott püspökjáték adta, amely a három megölt gyermek történetét elevenítette fel.
A Mikulás ajándékozásának szokása egy a legrégebbinek ismert Szent Miklós legenda alapján terjedt el. A történet szerint egy elszegényedett nemesember más kiút nem lévén erkölcstelen életre volt kénytelen lányait kényszeríteni. Azt megneszelve Miklós püspök arannyal teli keszkenőt dobott be az ablakon. Mivel télen történtek ezek a csodák, az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, hogy a Taurus hegyről maga a Tél-Apó jön el. Az idő folyamán azonban kitudódott a titok, hogy a jótevő nem más, mint Miklós püspök. Innen ered a mikuláscsomag és az aznapi ajándékozás szokása.
Amerikában a XVII. században terjedtek el a Szent Miklós legendájához kapcsolódó szokások az Új-Amszterdamba (mostani New York) bevándorló holland telepeseknek köszönhetően. A Mikulás image-jét Clement Clarke Moore: Szent Miklós látogatása című verse alapozta meg 1823-ban. A versből olyan titkos részletek kerültek a köztudatba, mint északi-sarki titkos mikulásműhely és az ajándékszállításban segédező rénszarvasok nevei. (Tájékoztatatásul: az Északi-sarkot 1909-ben fedezték fel.) A verset illusztráló Thomas Nast szakított az eddigi hagyományokkal, és 1800-as évek végén a Mikulást egy korszerűbb megjelenéssel ábrázolta.
Szent Miklós ünnepe Amerikában keveredett össze a karácsonnyal. Ekkor vált Chrismas Fatherré.
A ma is ismert amerikai típusú Mikulást a Coca Cola teremtette meg. Haddon Sundblom 1931-ben a Coca Cola megbízásából rajzolta meg azt a Mikulást, akit és ahogyan ma ismerünk, aki pirospozsgás, kedélyes, pocakos, mosolygós, aki rövid, prémmel szegélyezett kabátot és félhosszú csizmát hord. Hála a marketingszakemberek szorgosságának, a ma ismert Mikulás alig hasonlít hajdani névadójára.
1927-ben a Finn rádió „Gyermek óra” műsorában Markus Rautio tette közzé azt a minden alapot nélkülöző tényt, hogy a Mikulás (felesége és szorgos manók társaságában) Lappföldön – egészen pontosan Korvatunturiban (a Fül-hegy gyomrában) – lakik. Az ötvenes évektől egyre többször találkozhattak a gyerekek a Mikulással Napapiir-ben, majd 1985-ben egy irodát rendeztek be neki, és a falut Mikulás-faluvá avatták.
A finn Télapó mögött olyan óriásvállalatok állnak, mint a finn légitársaság, a Pauling konzorcium, a Hartwall sörgyár vagy a Merita Bank és a finn posta. Az együttműködés kölcsönös. Minél többet költenek ezek a cégek a marketingre, a finn Télapó annál sikeresebb. Így érthető a finn Santa Claus Alapítvány eltökéltsége azon álláspont mellett, hogy a Télapó (Joulupukki) finn.
Magyarországra a polgárság megjelenésével kerültek a Mikulás-nap szokási Ausztriából, de a jeles napnak a parasztság körében is voltak hagyományai.
Minden kornak megvoltak a maga Mikulásai. Nyilvánvalóan köszönhető ez mindannak a pozitív értéknek, amit a Mikulás képvisel. Ez az érték kiállta az idő próbáját és most is ugyanazt jelenti, mint amit a VI. században jelentett. Még akkor is, ha ez a mai Mikulás egy reklámszakemberek által megálmodott, üzleti célra is alkalmas multikulturális termékké vált.
És hogy’ kerül a csizma az ablakba? Ahogyan egy IV. században élt szentéletű püspök valamennyi kólás kamion ponyvájára. Ajándékozni és ajándékot kapni ugyan jóérzés, bármilyen korban éljen az ember.