Haragosan hullámzott a Duna
Halálhozó habjai mint szennyes, tömöt-tollú
Dunna úgy borította a tájat,
Mint ágyat, s benne elhalt vágyat,
Hogy
Valaha jobb lesz az életünk.
A víz jött jött, s merre járt koldusok lettünk.
Úgy ölelte át a fákat,
mint életünket a nedves halál.
Erdő, határ, a házak, a termés... az élet
jövőnk pár nap alatt semmivé lett.
(1997 körül)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.