Lajos elgondolkodva ült az étterem koszos ablakánál és figyelte a hópelyheket. Amikor belépett Tamás, azt hitte, hogy már egy órája bent van, de csak a gomolygó füst miatt hitte, hogy nincs egyedül. Felállt a lány a földről, megtörölte a szemét, és elindult a tábla irányába. Már nem is volt éhes. A busz elég hamar érkezett ahhoz, hogy ideje lett volna Kálmánnal elmenni a színházba. Szerette a kertet. Amikor tudott kint volt, hogy idejét kedvenc hobbijának szentelje. Jól varrt. Ádám volt a legjobb a faluban. Amikor felkérték, hogy legyen a horgászegyesület elnöke, gondolkodás nélkül elvállata.
– Mikor indul a tanév? – türelmetlenkedett minden ebéd után.
– Ne várd. Már egy hete, hogy bejelentették. – jött gyorsan a válasz egy közeli asztaltól.
Többet nem beszéltek. Önfeledten táncoltak tovább, mintha ez lenne az utolsó alkalom. Nem zavarta őket az, hogy Bálintot egy hete kirúgták a munkahelyéről és most céltalanul bolyong a városban. Nem találja a kocsiját. Az eső miatt alig látni, de jól is jött a felfrissülés a több hete tartó kánikula után. A kocsmáros a homlokát törölgette. Aztán a poharakat. A sör különösen izzadtság-ízű idén.
Ekkor váratlanul elhúzott mellettük egy hókotró.
– Végre.
– Végre. – ebben megegyeztek, és némán mentek tovább egymás mellett. A tömeg egyre nőtt, egy ember az emelvényről letekintett a néhányszáz felvonulóra. Idén is hosszú őszre számíthatunk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.