U. József nem volt különleges ember. Nem tett életében semmi rendkívülit. Egy állami hivatalban dolgozott, idős édesanyjával és két macskával élt hatodik emeleti panellakásában. Hogy melyik lakótelepen, az nem fontos. Egy piros öreg Suzukival járt az országot, ha tehette, mert vezetni szeretett. Nem volt különösebben jó sofőr, mindig betartotta a KRESZ-t, kocsiját rendben tartotta. Viszont U. Józsefnek egy nap elege lett a nagy és hivalkodó autókból. Elege abból, hogy villognak rá és dudálnak, ha az autópályán utoléri, ami gyakran előfordult. És azon a napon egy előzés során U. József elrántotta a kormányt. Ennek az lett a következménye, hogy a nagy és fekete sötétített üvegű BMW előbb a szalagkorlátot szakította át, majd egy Mercédeszt borított fel, és a szélvédőn kirepülő sofőr a túlsó sávban szétkenődött az aszfalton. U. József megállt, egy kis elégedettséget érzett a szívében. A rendőrségi vizsgálatok szerint nem vétkezett, mint ahogy az azt követő 37 esetben is hasonlót állapított meg a szakértői vélemény. Valamennyi esetben nagy és drága autók törtek össze, és nagyon ritkán maradt sérült a balesetek helyszínén. U. Józsefnek sikerült megtizedelni az alvilágot, és csak hunyt el a közelében pár korrupt politikus.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.