Bandi a bárány a többiekkel együtt kelt azon a verőfényes tavaszi reggelen. Mellső lábaival nagyot nyújtózkodott, és egy bégetésre emlékeztetőt ásított. Nem korábban, nem későbben kelt, hanem pontosan akkor, mint birkatársai. A reggeli rutinfeladatok után a többiekkel együtt útnak indult, hogy az előző nap megtervezett, és a legapróbb részletekig kidolgozott feladatát elvégezze. Ez, az ő esetében megegyezett a fű elfogyasztásának, megemésztésének és a salakanyag ürítésének roppant bonyolult műveletsorozatának elvégzésével. Bandi egy juh volt, ez volt a dolga. A mai nap mégis más volt, mint a többi. Bandi, a bárány ugyanis megelégelte, az élete monotonitását. Elhatározta, hogy változtat. Míg a legelő felé haladtak kitervelte, hogy mikor Pali, a puli nem figyel ő – lesz, ami lesz – kereket old.
A karámot, ahol a népes nyáj lakott, egy kis patak választotta el a legelőtől. Az út a patakon egy fájintos kis hídon haladt, lehetővé téve a sokaság száraz lábbal történő átkelését. Bandi, a bárány előresietett, míg Pali, a puli a nyáj után ballagott. Miután Bandi a hídon átért, gyorsan be is bújt alá, hogy midőn a nyáj továbbhalad, ő előbújhasson, és élvezhesse szabadságának első perceinek felhőtlen boldogságát.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.