Valahol a középszerűségnek is meg kell jelennie.

A húsvéti nyuszi rejtélye

2007/04/07. - írta: p308

Elgondolkodtál már azon, hogyan képes a húsvéti nyuszi egy tyúktojás nagyságú tojást kipréselni magából? És vajon melyik volt előbb: a nyúl, vagy a tojás. A kérdés megválaszolása nem is olyan egyszerű. Hosszas kutatómunka eredményeképpen otthonában kerestük fel a Húsvéti Nyuszit, hogy tőle, mintegy autentikus forrásból tudjuk meg, hogy mi az igazság ez ügyben.
„Tudod, a Húsvét az öröm napja. Ilyenkor a gyerekek ajándékot kapnak: festett tojást, újabb szokás szerint csokiból készült bárányt, csibét. Az ajándékok elrejtése az én dolgom, hogy a gyerekek örömmel keresgélhessék meg. Sajnos ez a szokás csak vidéken él manapság, mert a panel egyáltalán nem alkalmas az ajándékok elrejtésére.
Hogy miként kerültem a húsvéti szimbólumok közé, nagyon nehéz megmondani. Réges-régen történt. Még nagyapám is csak fürge nyúlfi volt. Valószínű, a XIX. század végétől terjedt el német közvetítéssel szélesebb körben. Talán eleinte a feltámadás és a termékenység jelképe lehettem, mivel évente többször is bundát váltok, a másik jelkép azt hiszem, nem szorul magyarázatra. Vannak olyan nézetek is, amelyek szerint véletlenül lettem húsvéti jelkép. A történet szerint egy szegény asszonynak az ünnep kezdetén olyan kevés pénze volt, hogy nem tudott semmit sem vásárolni a gyerekeinek, amivel meglephette volna őket. Így aztán néhány tojást festett be, és dugott el a kertben, egy szakajtóban egy bokor alá, virágok közé. A gyerekek rátaláltak, és éppen össze akarták szedni, amikor egy megriadt nyuszi ugrott ki a bokrok alól. Azóta hiszik, hogy a nyúl hozza a húsvéti tojásokat. Vannak, akik úgy tartják, hogy csak egy fordítási hiba következtében lettem a gyöngytyúk helyett a tojást hozó nyuszi. Tény, hogy – az angolszász és amerikai kultúra terjedése ellenére is – ma már elválaszthatatlan vagyok a Húsvéttól.”
Véletlenül megtudtuk, hogy Németországban még él az első húsvéti nyuszi egyik leszármazottja. Tőle szerettük volna megtudni, hogy ő hogyan emlékszik a kezdetekre. Sajnos a telefonos interjú valamennyi kérdésére a: „Es tut mir Leid, wir, deutsche Hasen, sprechen nicht Ungarisch.” feleletet adta.
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://enirtam.blog.hu/api/trackback/id/tr5155775

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása