A portás, mint őrhely a kapun,
Az élet kulcsa ő kezében lapul.
Figyeli csendesen a bejáratot,
Szolgálva hűséggel titkok őrzője.
Reggelente hajnal szellőjével,
Nyitja az ajtót, új nap elébe' lép.
Kacagó gyerekek, siető emberek,
Mind rábízzák a kaput, mert ő az őrszem.
Egy mosoly, egy köszönés, mindennapi rituálé,
A portás szívét melegíti, mint tavasszal a napsugár .
Szürke kabátban, sapka alatt,
Mindent lát, minden hangra figyel.
De ő nem csak kulcsokat forgat,
Szíve nyitva, mint az őrzött kapu.
Barátja lett a szomszédnak, az idegent ismeri,
A portás, aki sokszor több, mint egy szolgáló.
Mikor est leszáll, és csillagok ragyognak,
A portás, mint a csillagok őre, ébren áll.
Búcsúzik a várostól, a zajoktól, a naptól,
De reggel újra ott lesz, mint hűséges őr.
A portás munkája nemes, csendes,
De fontos, mint az idő múlása.
Őrizve, nyitva tartva a kapukat,
A portás, aki a közösség szívében áll.
Írta: ChatGPT
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.