Valahol a középszerűségnek is meg kell jelennie.

Nem akarom

2009/01/20. - írta: p308

Körülöttem emberek jönnek-mennek. A dolgok változásban vannak. Olyan változásban, amiben én (nem) szeretnék részt venni. Azért egy kis szomorúsággal tölt el az érzés, hogy mellőzöttségbe vonulok. Szándékosan / tudat alá fojtva minden törekvő gondolatot, szándékot. Furcsa, új érzés ez nekem. Idáig mindig akartam / tettem valamit. Valamit, amire azt mondhattam, hogy én tettem vagy érintve vagyok. De most még ez sem. Elszenvedem a változást. Furcsa, új érzés ez. Ha nem tetszik, kivonulok. Ennyi. Fontosabb dolgaim vannak - magyarázom magamnak és közben érzem, ahogy bokáig süppedek a tenni-nem-akarás mocsarában. Nem válogat. Tanulnom sincs kedvem, ügyintézni sem, dolgozni sem. Írni sem lenne, ha nem lenne az érzés egészen izgalmas, szokatlan. Rögzíteni akarom a pillanatot, az érzés, a nemakarás illatát, a hangokat...

Szólj hozzá!

Adveni gondolatok

2008/12/18. - írta: p308

December 18.

Van abban valami, hogy az advent és az advert szó között csak egy betű eltérés van.

December 19.

A kolbász a világ legperverzebb étele. Megölsz egy állatot, és betöltöd a saját belébe.

December 20.

Karácsony, zöldfenyő ünnepe volt a '80-as években. Milyen ünnep az a fenyőnek, hogy csak Magyarországon többmillió fát vágnak ki azért, hogy eladják és feldíszítve hagynak kiszáradni.

December 21.

Kedves Csányi Sándor! Egy egészségügyi dolgozónak mikor van megtakarítása, ha nem orvos?

December 22.

Munkája bárkinek lehet. Az a nagy dolog, ha fizetnek is érte.

December 23.

Eszenyi Enikő lesz a Vígszínház igazgatója. Jó színésznő, biztos el fogja tudni játszani.

December 24.

Az ateisták mit ünnepelnek karácsonykor? Lennének hűek az magukhoz és mennének dolgozni.

December 25.

Tovább...

Szólj hozzá!

Miért december 25-én ünnepeljük Karácsonyt?

2008/12/10. - írta: p308

Nem (csak) a zöldfenyő ünnepe

A IV. évszázad előtt a keresztyén egyházban nem ünnepelték a karácsonyt, ez a szokás csak azután kezdett elterjedni, miután I. Gyula pápa 350-ben a Jézus Krisztus születésnapjává nyilvánította december 25-ét.

A pontos dátum megállapítása azonban elég nehéz, mert a Bibliában egyetlen időpontot sem találunk, amely támpontot ad Jézus Krisztus születésnapjának megállapításához. A december 25. azonban eléggé valószínűtlen, ezt igazolják a születés körülményeinek leírása is. (Születésekor a pásztorok a mezőn tartózkodtak, a nyájakat őrizték, ami télen lehetetlen volt még Palesztinában is.)

A dátumválasztást az indokolhatta, hogy ez a nap a téli napéjegyenlőség napja, ám a dátum kitűzésére nagyobb hatással voltak az akkori szokások, pogány ünnepek. Ezt igazolja az a tény, hogy a téli napforduló ünnepét az i.sz. III. században rendelték el a Római Birodalomban, ellenben a december 25-ének megünneplése ennél jóval korábbi időkre nyúlik vissza. Az ókori Rómában december 17-24-között - nagy táncos vigadalmak közepette - tartották a földművelés istenének, Szaturnusznak nagy ünnepét. A házakat ekkor örökzöld borostyánokkal díszítették, és elterjedt szokás volt a szolgák megajándékozása.

Ennek helyébe lépett 354-től a keresztény karácsony, ami Jézus születésének mítoszával együtt új vallási tartalommal töltötte meg az ünnepet, sok pogány szokást magába olvasztva ezzel.

A jeruzsálemi egyház ezzel szemben január 6-án ünnepelte Jézus születését és megkeresztelését. Róma ragaszkodásának a december 25-éhez az alkalmazkodás taktikájában rejlett, vagyis hogy a keresztyénné lett pogányokat ne fosszák meg régóta megszokott ünnepeiktől. A karácsony december 25-ei megünneplése azonban nemsokára a római egyház szerves része lett.

Szólj hozzá!

365 nap alatt a Nap körül

2008/12/10. - írta: p308

A ma használatos naptár története

Már a legkorábbi társadalmakban megfogalmazódott az igény, hogy az idő határtalan folyamát mérhető keretek közé szorítsák. Az első naptárak létrejöttében még a mindennapi élet tapasztalatai játszottak meghatározó szerepet. A későbbiekben ezeket a tapasztalatokat egészítették ki, vagy váltották fel a csillagászati megfigyelések.

A mai naptár ősét a monda szerint a Rómát alapító Romulus király alkotta meg. Ez a naptár 10 (29 és 30 napos) hónapból, mindössze 295 napból állt. Majd a második király, Numa Pompilius (i.e.700 körül) vezette be a 12 holdhónapból álló holdévet. Ekkor már 355 napból állt egy év. A föld 365 napos keringési ideje miatti 10 napos hiányt úgy korrigálták, hogy kétévenként február 23. és 24. között betoldottak még egy hónapot. A korrekció a mindenkori hatalom joga volt, és az önkényes és sokszor szakszerűtlen beavatkozások eredményeként i. e. 47-re a felhalmozódott hibák miatt a naptár már több hónapnyi csúszást mutatott.

I. e. 46-ban Julius Ceasar az alexandriai Szoszigenészt bízta meg a naptári hibák kijavításával. A tudós a Hold járásától független 365 és ¼ napos napévet vette alapul, a napok száma immáron 365 napban határozta meg, négyévente pedig szökőnapot iktatott be. A Julianus-naptár már jobban megközelíti a csillagászati értéket, ami 365,242198 nap. Az új naptár eltérése a tényleges keringési időtől körülbelül 11 perc, amit a császár nem tartott jelentősnek, ám ebből a XVI. századra jelentős különbség alakult ki.
A 1578-ban XIII. Gergely pápa kezdeményezésére a naptár újabb reformjára került sor. Felkérésére az olasz Aloysius Lilius és az angol Christophorus Clavius csillagászok dolgozták ki azt a naptárt, amelyet 1582-ben vezettek be, és Gergely-naptár néven mind a mai napig ismeretes.


(Forrás: mult-kor.hu, wikipedia.hu)
 

Szólj hozzá!

Részben én írtam

2007/12/15. - írta: p308

A kiskakas gyémánt félkrajcárja

Volt a világon egy szegény asszony, annak volt egy kis kakasa. Csak ott keresgél, csak ott kapargál a kis kakas a szemétben, egyszer talál egy gyémánt félkrajcárt. Arra megy a török császár. Meglátja a kis kakasnál a gyémánt félkrajcárt, azt mondja neki:
- Kis kakas, add nekem a gyémánt félkrajcárodat. 
- Nem adom biz én, kell a gazdasszonyomnak.

De a török császár erővel is elvette tőle, hazavitte, betette a kincseskamrájába. A kis kakas megharagudott, felszállott a kerítés tetejére, elkezdett kiabálni:
- Kukuriku, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!
A török császár, csak hogy ne hallja, bement a házba, de akkor meg a kis kakas az ablakába repült, onnan kiabálta:
- Kukuriku, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!

Megharagudott erre a török császár.
- Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, vesd belé az égő kemencébe.
A szolgáló megfogta a kis kakast, s az égő kemencébe vetette. De a kis kakas csak elkezdi az égő kemencében:
- Basszus!

Szólj hozzá!

Úgy érzed? (IPét. 2,25)

2007/05/07. - írta: p308

Küzdeni kéne hősi haraggal
Ellen’ a test, és ellen’ a vér!
Küzdeni, testvér, ős akarattal
Álnok a csapda, hív le a mély.
Látom az Istent, értem, a lényeg:
Ámor a vesztes, porba lehull
Kardja a kéjnek – ördögi lénynek,
Elfut az Ördög, Isten az Úr.
Benne az élet „egyszerű módszer”:
Teste a fán, a szelleme hív.
Ő az Igazság, ő sebe gyógyszer;
Halva a bűnnek gyógyul a szív.
(1998. június 27.)
Szólj hozzá!

Apám verse előtt / Anyák napjára

2007/05/07. - írta: p308

Tavasz zsong, orgonák közt szél susong,
május-szín Nap ég a kéken,
az égen – végtelen azúrréten,
mint mennyei pásztor áll
s felhőbőrbe bújt nyájának prédikál.

(Mit mond? Tudja Isten,
de róla beszél fű, fa, minden.
Nála szebb, jobb senki sincsen,
túltesz ő bíz minden kincsen.)

Tán utat mond? Erdőt, tanyát?
Falut, vetést, házat (fehér falút),
a fehér falhoz támasztott kapát?
Ajtót, teknőt, az ajtó előtt kis tekergőt?
Kezében virág.

Vagy tán róla beszél? Ott a házban?
Otthonkában reggeltől estig lázban?
Előtte a teknő, könyékig felcsap a szappanos víz.

Ő anya. Dolgozik. Olyan csendes.
A falon óra, gobelin,
hímzett kép, ikon és lenn
halomban áll, mosásra vár a szennyes.

És a gyerek? Én vagyok.
Mögöttem virág, elől idegesen gyűrök egy lapot.
(Roppant kellemetlen állapot.)
Mondom ezt a verset... mondom, mint a nagyok.

Könny szökik ekkor szemének egy szegletébe,
és újabb rakás ruhát tesz a szennyes lébe.
(1997. május 1.)
Szólj hozzá!

A húsvéti nyuszi rejtélye

2007/04/07. - írta: p308

Elgondolkodtál már azon, hogyan képes a húsvéti nyuszi egy tyúktojás nagyságú tojást kipréselni magából? És vajon melyik volt előbb: a nyúl, vagy a tojás. A kérdés megválaszolása nem is olyan egyszerű. Hosszas kutatómunka eredményeképpen otthonában kerestük fel a Húsvéti Nyuszit, hogy tőle, mintegy autentikus forrásból tudjuk meg, hogy mi az igazság ez ügyben.
„Tudod, a Húsvét az öröm napja. Ilyenkor a gyerekek ajándékot kapnak: festett tojást, újabb szokás szerint csokiból készült bárányt, csibét. Az ajándékok elrejtése az én dolgom, hogy a gyerekek örömmel keresgélhessék meg. Sajnos ez a szokás csak vidéken él manapság, mert a panel egyáltalán nem alkalmas az ajándékok elrejtésére.
Hogy miként kerültem a húsvéti szimbólumok közé, nagyon nehéz megmondani. Réges-régen történt. Még nagyapám is csak fürge nyúlfi volt. Valószínű, a XIX. század végétől terjedt el német közvetítéssel szélesebb körben. Talán eleinte a feltámadás és a termékenység jelképe lehettem, mivel évente többször is bundát váltok, a másik jelkép azt hiszem, nem szorul magyarázatra. Vannak olyan nézetek is, amelyek szerint véletlenül lettem húsvéti jelkép. A történet szerint egy szegény asszonynak az ünnep kezdetén olyan kevés pénze volt, hogy nem tudott semmit sem vásárolni a gyerekeinek, amivel meglephette volna őket. Így aztán néhány tojást festett be, és dugott el a kertben, egy szakajtóban egy bokor alá, virágok közé. A gyerekek rátaláltak, és éppen össze akarták szedni, amikor egy megriadt nyuszi ugrott ki a bokrok alól. Azóta hiszik, hogy a nyúl hozza a húsvéti tojásokat. Vannak, akik úgy tartják, hogy csak egy fordítási hiba következtében lettem a gyöngytyúk helyett a tojást hozó nyuszi. Tény, hogy – az angolszász és amerikai kultúra terjedése ellenére is – ma már elválaszthatatlan vagyok a Húsvéttól.”
Véletlenül megtudtuk, hogy Németországban még él az első húsvéti nyuszi egyik leszármazottja. Tőle szerettük volna megtudni, hogy ő hogyan emlékszik a kezdetekre. Sajnos a telefonos interjú valamennyi kérdésére a: „Es tut mir Leid, wir, deutsche Hasen, sprechen nicht Ungarisch.” feleletet adta.
Szólj hozzá!

apostag.lap.hu

2007/03/28. - írta: p308

Apostag a Duna jobb partján fekszik. Ez azért jó, mert ha a Dunában feküdne, akkor nagyon nedves kis hely lenne. Budapesttől mért távolsága 70-80 km attól függően, hogy milyen időben indulunk, és Budapest mely részéről. Szerintem Apostag az egyetlen hely az országban, ahol az egy főre eső templomok száma meghaladja az ugyanerre az arányszámra számított bögrecsárdák számát. Van katolikus, református, evangélikus templom és egy zsinagóga. Mindez kicsivel több, mint 2000 lélekre. Volt egy rotunda is, melynek helyén áll a jelenlegi református templom.

Számos híres élő, elhunyt és születendő ember hozható kapcsolatba Apostaggal. A Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke Apostagon nevelkedett, Valaczka András (több irodalom tankönyv szerzője) is itt született. Innen vetette bele magát a Budapesti irodalmi életbe Nagy Lajos, aki még Kossuth díjat is kapott. Nem úgy, mint Vida János, akiről nem lehet túl sokat tudni, de azt nagyon.

A turizmus területén nagyot fejlődött a falu az elmúlt 2000 év alatt. Mára 3-4 akár igen magas igényeknek megfelelő vendéglátó egység áll az Apostagra látogatók rendelkezésére. Ez ugyan nem bizonyítja, hogy milyen nagy múltú településről van szó, de fogadjuk el, hogy így van.

Apostagot többféle módon lehet megközelíteni. Történelmi, földrajzi, mezőgazdasági vagy vallási oldalról illetve autóval, busszal, hajóval, gyalog, vonatpótló busszal vagy egyszerűen úgy, hogy az ember felűről leesik a falura. Hogy mindezt érdemes-e, jó előre informálódni az apostag.lap.hu oldalon.

Szólj hozzá!

Nonprofit PARÁDé

2007/01/02. - írta: p308

Hol volt, hol nem volt. A hatodik féléven innen, egy többé-kevésbé sikeres módszertani szigorlaton túl, volt egy kis falu. Ezt a falut Parádnak hívták. Parád híres volt arról, hogy évente falunapokat rendeznek, ahol összegyűlik a környék apraja-nagyja, hogy három napon át olyan ünnepet rittyentsenek a maguk szórakoztatására, amit még nem látott a világ.
Kicsit közelebb, mint ez a kis falu, volt egy maréknyi, de annál lelkesebb csapat, akik csak úgy hívták magukat, hogy NP/E/II. Nevezzük őket az egyszerűség kedvéért nonprofitosoknak. Azok közüli is a második eresztés, akiket az első előzött meg és a harmadik követett – de ez nem tartozik szorosan a történethez. Ez a maréknyi elszánt csapat – akikről az előbb írtam, és akik csak „nonprofitosoknak” mondják magukat – dacolva Aigner Szilárd és az Országos Meteorológiai Szolgálat intelmeivel, útnak indult ebbe a messzi-messzi kicsiny-kis falucskába, hogy távol a nagyváros zajától együtt pihenje ki a második év fáradalmait. A csapat tagjai különböző módon küzdöttek meg az irdatlan távolsággal. Volt, aki busszal indult útnak, volt aki autóval, volt aki gyalog… majd metróval… végül autóba szállt, mert az Újpest városközpont és Parád közötti metrószakasz azon oknál fogva, hogy nem is tervezték, nem készült el. (Valószínűleg azért, mert nagyon sokba kerülne.)
Késő délután volt, amikor a csapat tagjai találkoztak egy Parádon egy kocsmának tűnő presszó teraszán. Kihallatszott belőle a jó muzsikaszó. Páran ültek egy asztalnál és azon voltak erősen, hogy felidézzék a félév vidám eseményeit. Miután ebből kifogytak elmentek aludni. Más ezen a napon nem is volt. De másnap!
Már reggel egy palóc lakodalmas előkészületébe csöppentek hőseink. Volt ott minden. Ágyneműt falun át nótával szállító asszonyok, túrós lepényt sütő asszonyok, és még sok másféle asszonyok is. Egy másik helyen vadétel főző verseny zajlott. Itt aztán a nonprofitosok fundraisingeltek egy kis élelmet, amiből jól belakmároztak.
A fő fogás mégis a palóc lakodalmas, és az azt követő Palócgála volt. Ez utóbbinak nonprofitos szereplője is volt Kovács Szilvi személyében, akinek ezt a hétvégét köszönheti a kis csapat. A Palócgálát utcabál és egy színpompás palóc tűzijáték zárta…
Itt vége is lehetne a mesének, azonban
(2004. szeptember)
Szólj hozzá!

Reggeli mese

2006/12/20. - írta: p308

Ez a reggel legalább olyan különleges volt Lárinak és Fárinak, mint a többi reggel. Édesanyjuk reggelire kakaót készített és finom brióst sütött a kakaó mellé. Az illatok olyan konok erőszakossággal törtek be a gyerekszoba álomittas falai közé a vastag tölgyfaajtó melletti réseken, hogy nehéz lett volna lustálkodni, vagy legalábbis délig fel nem kelni, akármilyen álmos is legyen az ember lánya. (Na, nem minthogyha lustának nevezhetnénk a két lányt, de karácsony lévén megengedhető volt egy kis lazítás az Ebugatta családnál.) A finom illatokat követve a két lány szinte egyszerre pattant ki az ágyból, és kék, csillagmintás hálóingben, egymással versengve iramodtak az ajtóhoz, olyan tempóban, hogy csaknem felborították az ajtó mellett álló fogast. Lári nyúlt először a kilincshez, és ő nyitotta ki az ajtót, de Fári itt megelőzte nővérét és mire Lári kilépett a folyosóra, ő már jópár méter előnyre tett szert. A konyha a folyosón jobbra, a bejárattal szemben volt. Fári a konyha ajtaját nyitva találta, mivel édesanyjuk kora reggel óta sütött-főzött, készítette a reggelit a családnak.
   Fári! Lári! Lassabban! – próbálta rendre utasítani az érkező lányokat az anyjuk.
   Jó reggelt! Jó reggel! – köszöntek a lányok. És miután megérkeztek már ott is teremtek az asztalnál. Kisvártatva nyílt a bejárati ajtó, a hideg szél kissé meglebbentette az ajtó kis ablakát takaró függönyt. Apa lépett be ekkor vastag tollkabát, és prémes szélű csizmában. Fején akkora kucsma, hogy szinte le kellett hajolnia, hogy az ajtón beférjen.
   Szervusztok, lányok! Felébredtetek? – kérdezte mély, barátságos hangon apa. De mire kimondta, a két lány már úgy ölelte át a derekát, hogy moccanni sem tudott.
   Jól van, jól van! – szólalt meg kisvártatva. – Reggelizzünk.
 
Vajon miért olyan különleges ez a reggel? És mit jelent az, hogy „legalább olyan különleges”, mint a többi. Hmmm. Mi ez az illat? Csak nem kalács sült ki a kenyérsütőben? A titokra még várni kell.
(2004. karácsonyán)
Címkék: mese karácsony
Szólj hozzá!

Karácsony

2006/12/20. - írta: p308

A karácsonyokhoz ugyanúgy hozzátartozik a délelőtti veszekedés, mint a halászlé és a bejgli este. (Minden tiszta legyen, minden a helyén legyen, hogy a Jézuska tiszta és takaros szobába hozza a karácsonyfát és az ajándékokat.) A gyereknek az az érzése támad, mintha a szülők tényleg elhinnék, hogy a Jézuska hozza az 1 méter 30 centis fát a piacról, ő díszíti fel, ő veszi az ajándékokat… és egyébként is! Mintha – amennyiben valóban létezik – évente csak egyszer látogatná meg a háztartásokat, mint a református lelkész úr, aki olyan pontosan érkezett karácsony másnapjának délutánján hozzánk, mint a Jézuska az első nap reggelén.
Gyerekfejjel más a karácsony. Ámultam azon, hogy hogyan pompázik a karácsonyi díszekbe öltöztetett lakás, milyen furmányos módon kerülhetett a fa apuék szobájába (nyílván az ablakon keresztül), és az ajándékok a fa alá. Az ünnep az új játékok kipróbálásával telt. Jöttek a rokonok sorban, vagy éppen mi mentünk, mikor hogyan esett. Egy idő után ez a csoda elkopott, a fa már előző este ott állt az előszobában és csak arra várt, hogy apa egy baltával beleillessze abba a karácsonyfaállványba, amibe az előző években még a Jézuska tette. (Vajon a Jézuskának szüksége volt-e baltára?) Az évek során egyre fogytak az ajándékok és ez nem a fizetések reálértékének, hanem a nagyszülők abszolút értékének folyamatos és kitartó csökkenésének volt betudható. Egyre gyakrabban borotválkoztam és ezzel együtt újra és újra azt éreztem, hogy valami nincs rendjén, és csak vergődök a kiüresedett ünnep öröm nélküli keretei között.
 
*
****
*******
||
 
Ezerkilencszáz-kilencvenhárom. Tizennyolcadik karácsony… már-már rutin-veszekedés a fűtéssel kapcsolatban, és hogy ki, mit segít, vagy nem segít otthon. Gyors faállítás, ajándékosztás, TV, éjféli mise, alvás. Megszokott menetrend, és akkor nem is éreztük, (vagy nem figyeltünk fel rá) de volt ebben a karácsonyban valami titkos dolog, ami mindegyik karácsonynál különlegesebbé tette ezt az ünnepet. Ez volt az utolsó közös, családi karácsonyunk
Szólj hozzá!

A Mokoka

2006/12/20. - írta: p308

A Mokoka a Mokók rendjébe tartozik. Egyedenként két mellső és két alsó végtaggal rendelkeznek, melyek igény szerint állíthatók attól függően, hogy a Mokokát táncolni, ülni vagy legutóbbi vadászkalandját mesélni szeretnénk láttatni. Ebből a szempontból nem túl önállóak, folyamatos irányítást igényelnek.
Közeli rokona a kaszáspók, mely faj úgy alakult ki, hogy két Mokoka egy igen kis garzonba költözött a nagy gazdasági világválság idején, és az idő során olyannyira összenőttek, hogy közös megegyezéssel külön fajnak nyilvánították magukat. Mindamellett igen bátortalanok a Mokokák, de jószándékukhoz nem fér kétség. Természettudósok empirikus kutatásai kimutatták, hogy a meleget nem kedvelő jószágok cúgos ágyvégeknél érzik legjobban magukat. Ezt az magyarázza, hogy vastag (saját) bundával, és kicsiny fülekkel rendelkeznek. (A kis fülekkel a párologtatást kívánják a legminimálisabb szintre csökkenteni.) Bár erről a kérdésről az érintetteket nem kérdezték meg. Annyi azonban bizonyos, hogy a legkevésbé sem szeretik a 3500 C˚-ot, vagy az annál magasabb hőmérsékletet. Ekkor hangosan kiabálnak, hogy tekerjék le a fűtést, vagy vigyék el őket a Nap felszínéről.
A Mokokák az erszényesek rendjébe tartoznak. Egyes egyedeknek hátsó fertályukon, míg másoknak mellük, a szegycsonttól kissé balra található kicsiny zseb, mely egyes belső szervek – többnyire a szív – tárolására szolgál.
A Mokokák vidám, jó kedélyű állatok, arcukon megfigyelhető mosoly annak folyománya, hogy mellső végtagjuk és törzsük találkozásánál található bunda csiklandozza őket. Ez készteti a Mokokákat folyamatos nevetésre, és ez már önmagában is megindokolja a jó kedélyállapot állandósulását. A kaszáspókok még a Mokokáknál is vidámabb állatok, mivel a négy hajlat kétszer több okot biztosít a derültségre.
Csak az utóbbi években került napvilágra, az a tény, hogy fejlett irodalmi érzékkel bírnak a Mokokák. Tolkien iránti rajongásuk egyeseket arra késztetnek, hogy Frodónak gondolják magukat, de ha hozzájutnak, mindent elolvasnak, ami eléjük kerül. Ezen tudás birtokában, csak olyan Mokokával üzengessünk, akiben teljes mértékben megbízunk.
2004. karácsonyán
Szólj hozzá!

Mikulás story (összeállítás)

2006/12/20. - írta: p308

A Mikulás népszerűsége több száz éve töretlen. És, bár legendájának kétségkívül jót tett az utóbbi néhány században az ismeretlenség, alakjára jelentős hatással voltak a különböző kultúrák.
Jótékonyságáról híres szent, vagy kólát kedvelő piros-kabátos, nagyszakállú öregapó? Esetleg a karácsonyi hajrá idején az éves üzleti célok elérésében segítő kölcsönmunkaerő? A kérdés megválaszolás információk hiányában nem egyszerű, ahhoz azonban nem fér kétség, hogy a Mikulás népszerűsége több száz év elteltével sem kopott meg.
Kevés hitelesnek tekinthető történelmi adat áll rendelkezésünkre, az azonban bizonyos, hogy a Szent Miklósnak tulajdonított legendák nem egy (hanem minimum két) emberről szólnak. Az ismert legrégebbi – Mikulás-napi ajándékozás alapjául szolgáló – legendák a Myrai Szent Miklóshoz kötődnek nagy bizonyossággal.
Nicholaus (245-326) Kis-Ázsiában, Patara városában látta meg a napvilágot 245-ben. Korán árvaságra jutott, és a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával érsek nagybátyjához Patara város kolostorába költözött. Iskolái végeztével a papi hivatást választotta, életét az emberiség és a gyermekek tanításának szentelte. Ebben még az sem akadályozta meg, hogy Myrában (a ma Demre Törökország területén) püspökké avatták. Jótékonysága miatt több alkalommal szembekerült az egyházzal, mígnem halála után egy időre ki is tagadták.
A Szent Miklós legendák görög kultúrkörben keletkeztek a VI. században. Ezeket Jacopo da Voragine által összeállított Legenda Aurea (arany legenda) című, latin nyelvű legendagyűjteményében foglalta össze a XIII. században. A latin egyházban csak a IX. század után terjedt el a tisztelete. Mikulás látogatásának szokása a X. században terjedt el, alapját a december 6-a előestéjén előadott püspökjáték adta, amely a három megölt gyermek történetét elevenítette fel.
A Mikulás ajándékozásának szokása egy a legrégebbinek ismert Szent Miklós legenda alapján terjedt el. A történet szerint egy elszegényedett nemesember más kiút nem lévén erkölcstelen életre volt kénytelen lányait kényszeríteni. Azt megneszelve Miklós püspök arannyal teli keszkenőt dobott be az ablakon. Mivel télen történtek ezek a csodák, az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, hogy a Taurus hegyről maga a Tél-Apó jön el. Az idő folyamán azonban kitudódott a titok, hogy a jótevő nem más, mint Miklós püspök. Innen ered a mikuláscsomag és az aznapi ajándékozás szokása.
Amerikában a XVII. században terjedtek el a Szent Miklós legendájához kapcsolódó szokások az Új-Amszterdamba (mostani New York) bevándorló holland telepeseknek köszönhetően. A Mikulás image-jét Clement Clarke Moore: Szent Miklós látogatása című verse alapozta meg 1823-ban. A versből olyan titkos részletek kerültek a köztudatba, mint északi-sarki titkos mikulásműhely és az ajándékszállításban segédező rénszarvasok nevei. (Tájékoztatatásul: az Északi-sarkot 1909-ben fedezték fel.) A verset illusztráló Thomas Nast szakított az eddigi hagyományokkal, és 1800-as évek végén a Mikulást egy korszerűbb megjelenéssel ábrázolta.
Szent Miklós ünnepe Amerikában keveredett össze a karácsonnyal. Ekkor vált Chrismas Fatherré.
A ma is ismert amerikai típusú Mikulást a Coca Cola teremtette meg. Haddon Sundblom 1931-ben a Coca Cola megbízásából rajzolta meg azt a Mikulást, akit és ahogyan ma ismerünk, aki pirospozsgás, kedélyes, pocakos, mosolygós, aki rövid, prémmel szegélyezett kabátot és félhosszú csizmát hord. Hála a marketingszakemberek szorgosságának, a ma ismert Mikulás alig hasonlít hajdani névadójára.
1927-ben a Finn rádió „Gyermek óra” műsorában Markus Rautio tette közzé azt a minden alapot nélkülöző tényt, hogy a Mikulás (felesége és szorgos manók társaságában) Lappföldön – egészen pontosan Korvatunturiban (a Fül-hegy gyomrában) – lakik. Az ötvenes évektől egyre többször találkozhattak a gyerekek a Mikulással Napapiir-ben, majd 1985-ben egy irodát rendeztek be neki, és a falut Mikulás-faluvá avatták.
A finn Télapó mögött olyan óriásvállalatok állnak, mint a finn légitársaság, a Pauling konzorcium, a Hartwall sörgyár vagy a Merita Bank és a finn posta. Az együttműködés kölcsönös. Minél többet költenek ezek a cégek a marketingre, a finn Télapó annál sikeresebb. Így érthető a finn Santa Claus Alapítvány eltökéltsége azon álláspont mellett, hogy a Télapó (Joulupukki) finn.
Magyarországra a polgárság megjelenésével kerültek a Mikulás-nap szokási Ausztriából, de a jeles napnak a parasztság körében is voltak hagyományai.
Minden kornak megvoltak a maga Mikulásai. Nyilvánvalóan köszönhető ez mindannak a pozitív értéknek, amit a Mikulás képvisel. Ez az érték kiállta az idő próbáját és most is ugyanazt jelenti, mint amit a VI. században jelentett. Még akkor is, ha ez a mai Mikulás egy reklámszakemberek által megálmodott, üzleti célra is alkalmas multikulturális termékké vált.
És hogy’ kerül a csizma az ablakba? Ahogyan egy IV. században élt szentéletű püspök valamennyi kólás kamion ponyvájára. Ajándékozni és ajándékot kapni ugyan jóérzés, bármilyen korban éljen az ember.

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása