Valahol a középszerűségnek is meg kell jelennie.

Taxi

2017/01/25. - írta: p308

Daniella először az anyukájától köszönt el, majd a 35 év körüli férfitől, akit 2016. május 2-áig egyszerűen csak apunak szólított.

Ezen a napon volt a tárgyalása annak a számára idegen férfinak, ahova anyukáját tanúként idézték be. Kati, az anyukája meglepődött amikor kinyitotta a bírósági idézést tartalmazó borítékot, és bár eleinte nem foglalkozott vele, napról napra hatalmasodott el rajta a kíváncsiság és az aggodalom. Péter, a férfi, akivel Daniella születése előtt nem sokkal házasodott össze, is furcsállta a dolgot. Nem jutott eszébe semmi, ami miatt a bíróságra kell mennie Katinak.

Eljött a nap. A tárgyalás 7 perccel később kezdődött a meghirdetettnél. A tárgyalóteremben nem voltak sokan, nem is fértek volna, akkora volt csupán mint egy átlagos nappali. Bilincsben hoztak be egy barna hajú, jólfésült, frissen borotvált, öltönyös férfit. A férfi mindent tagadott, de más tanúk állították, hogy 2011. július 5-én erőszakosan közösült Katalinnal, aki valamilyen bódító szer hatása miatt az egészre nem emlékezett. Ennek az estének köszönhette Daniella az életét, és bár a család mindvégig úgy tudta, hogy az apa Katalin férje, a DNS vizsgálat alapján a biológiai apa mégsem Péter, hanem az az ember, akit a gólyatáborban elkábította és megerőszakolta Katalint, és akit nemrég vezettek be a tárgyalóterembe. Sokként érte a családot a hír, és nem volt kérdés, hogy cselekedni kell. Ez egy nem kívánt terhesség, nem kívánt gyerek, és indok is van arra, hogy elvégezzék a szükséges beavatkozást.

Az orvosok megnyugtatták Katalint, hogy rutineljárásról van szó, és mivel a gyermek már megszületett, teljesen kockázatmentes. Katalinnak be sem kell feküdnie a kórházba, a gyereket elküldheti taxival is.

A kislány zokogott. Először az anyukájától köszönt el, majd a férfitől akit eddig apunak szólított. Illedelmesen köszönt a doktornak, majd egy kis szorongással a szívében megkérdezte: Ugye nem fog fájni?

Címkék: abortusz
Szólj hozzá!

A hős

2014/02/20. - írta: p308

U. József nem volt különleges ember. Nem tett életében semmi rendkívülit. Egy állami hivatalban dolgozott, idős édesanyjával és két macskával élt hatodik emeleti panellakásában. Hogy melyik lakótelepen, az nem fontos. Egy piros öreg Suzukival járt az országot, ha tehette, mert vezetni szeretett. Nem volt különösebben jó sofőr, mindig betartotta a KRESZ-t, kocsiját rendben tartotta. Viszont U. Józsefnek egy nap elege lett a nagy és hivalkodó autókból. Elege abból, hogy villognak rá és dudálnak, ha az autópályán utoléri, ami gyakran előfordult. És azon a napon egy előzés során U. József elrántotta a kormányt. Ennek az lett a következménye, hogy a nagy és fekete sötétített üvegű BMW előbb a szalagkorlátot szakította át, majd egy Mercédeszt borított fel, és a szélvédőn kirepülő sofőr a túlsó sávban szétkenődött az aszfalton. U. József megállt, egy kis elégedettséget érzett a szívében. A rendőrségi vizsgálatok szerint nem vétkezett, mint ahogy az azt követő 37 esetben is hasonlót állapított meg a szakértői vélemény. Valamennyi esetben nagy és drága autók törtek össze, és nagyon ritkán maradt sérült a balesetek helyszínén. U. Józsefnek sikerült megtizedelni az alvilágot, és csak hunyt el a közelében pár korrupt politikus.

Szólj hozzá!

Vége

2014/02/20. - írta: p308

Eljött az idő, amikor emberek belefáradtak, hogy uralkodjanak rajtuk. Megunták hogy politikailag megosszák és egymásnak ugrasszák őket. Ezért igen rövid idő alatt rendkívüli népszerűségre tett szert az a népmozgalom, amelyik a zászlajára a "not love not war" jelszavakat írta. És az elképzelés igen eredményesnek is bizonyult. Egyre kevesebb gyerek született, mígnem nullára csökkent a születések száma. A nyugdíjkorhatárt eltörölték, az idősek életük végéig dolgoztak. Mivel azonban sok reménnyel nem kecsegtetett a jövő, a munkahét 2-3 napból állt. A jövő reménytelensége nem adott okot a háborúskodásra, beköszöntött az általános béke a földön. A hírek szerint egy maréknyi ember az utolsók közül végső napjait egy megüresedett luxusszállodában töltötte valahol egy eldugott kis szigeten. Békében hajtották örök álomra fejüket.

Szólj hozzá!

Régi történet

2011/12/23. - írta: p308

Régmúlt időket idéz ez a történet. Olyanokat, amikor még iskola után tilos volt útba ejteni a falu egyetlen boltját, és a hétköznapokon vetített filmeket csak írásbeli szülői engedéllyel illetve osztályfőnöki ellenjegyzéssel lehetett megnézni. Olyanokat, amikor Karácsonykor frissen hullott hó lepte az utakat, háztetőket, és azon az éjszakán a vidéki templomok sorra megteltek az éjféli misén. (Hányszor hallottuk: „Ezen az éjszakán a legkisebb kápolnáktól kezdve, a legnagyobb katedrálisokig mindenhol azt ünneplik, hogy Jézus eljött a földre.”)

Akkor régen, egy hideg, havas karácsonyi estén apu felcsatolta a harmonikáját, magaköré gyűjtött hármunkat, és a kis csapat elindult együtt a nagyszülőkhöz. (A nagyszülői ház csak gyerekként tűnt borzasztó messzinek. Egy saroknyira volt csupán, talán volt vagy 200 méter.) Nyikorogva nyílt a vasból készült kertkapu, ahonnan rövid betonozott járda vezetett a házhoz. Bal felöl egres bokrok és a kiskocsi, amivel papa a piacra járt, és aminek hosszú rúdja, egyszer szerencsésen megsebesített. Jobb felöl a télire visszametszett rózsabokrok és egy hatalmas fenyő. A kiskocsi után jobbra fordultunk, és a kisszoba ablakához osontunk. Annyira nem is kellett osonni, a frissen hullott hó ropogásának hangja már a bejárati ajtóig is alig ért el, nemhogy a konyháig, ahol általában a nagyanyám az estéit töltötte.

Az ablak alatt rákezdtünk a templomból ismert, és szenteste lemezről játszott karácsonyi dalokra. Kis idő múltán a dalokat bent folytattuk, süteményt ettünk és teát szürcsöltünk. Apu harmonikázott, mi énekeltünk. Kerek volt a világ.

Olyan kerek mint egy karácsonyfadísz.

Címkék: karácsony
Szólj hozzá!

Dec. 5.

2011/12/08. - írta: p308

A Nemzetközi Bíróság Sz. Miklóst jótékonykodás bűntettében bűnösnek találta. Az ítélet: időtlen időkig idétlen piros sapkában, vattaszakállban, fekete csizmában minden év december 6-án azt kurjongatni: hohohohohoho. Köteles továbbá: ajándékot osztogatni, kólát és egyéb szarokat reklámozni, idétlen hangon gyerekekkel édelegni, rénszarvast tartani. Lakhelyéül a kies Lappföldet jelöli ki a Bíróság. Az ítélet jogerős.

Szólj hozzá!

3 kórkép

2011/03/09. - írta: p308

A népesség csökkenés következményeként a 3000-es évek elejére két ember maradt a Föld nevű bolygón: Adam es Eva. A feladatuk az volt, hogy köszöntsék szinte kihalt bolygóra érkező földönkívülieket. A munkához szolgálati lakás, bőséges javadalmazás és béren kívüli juttatás is járt. Sajnos Eve a karrierje miatt nem szeretett volna gyereket vállalni. Üdv.: Adam

--

Kána gazdasági és politikai ereje a cégfelvásárlásainak köszönhetően jelentősen megnőtt. Ez inspirálta a Kánai vezetést, hogy kisebb országok megvásárlására tegyenek vételi ajánlatot. A javaslatban az állt, hogy az ország-felvásárlásról minden esetben az adott ország parlamentje kell döntsön. Sajnos sok esetben ez volt az egyetlen megoldás a csődközelbe jutott országok megmentésére.

--

A kiérkező mentők Aladár bácsi 3 hónapja bomló tetemét látva csak a halál beálltát tudták megállapítani. Kati néni, Aladár bácsi lakótársa az esetről nem tudott semmi érdemlegest mondani, de biztos volt benne, hogy Berényi Miklósnak nincs köze az ügyhöz. Pongrácz doktor viszont okkal gyanúsítható, mert indoka és alkalma is volt Aladár bácsit megmérgezni. Kati néni szerint Mikivel való viszonya a bánthatta Aladár bácsit.
 

Szólj hozzá!

Évnyitó

2011/03/09. - írta: p308

Kedves Hallgatók! Köszöntjük Önöket a Neo Otkatási Stúdió tanévnyitó rendezvényén. Engedjék meg, hogy először is megköszönjem azoknak, akik pogácsát és a vizet hoztak a tanévnyitó utáni állófogadáshoz. Joggal kérdezik, hogy miért álldogálunk télikabátban az előtérben. Sajnos a bérbeadó nem enged be minket a helyiségbe, és így december táján pedig elég hideg van odakünn. Rövidre is fogom a mondanivalómat: Sok munka áll mögöttünk, sok munka áll Önök előtt, Kedves Hallgatóink! Mondjuk ki nyíltan: a frissen végzett hallgatókat a leendő munkahelyükön nem várják olyan eszközök, munkakörülmények, amelyekkel minőségi munkát tudnának végezni. Annak érdekében, hogy hazánk szűkös anyagi körülményei közepette is megállják a helyüket a szakmájukban, időt és pénzt nem sajnálva új oktatási rendszert dolgoztunk ki az Önök számára. Hogy a rossz munkakörülmények ne érjék Önöket felkészületlenül, valamennyi szemléltető eszközt száműztünk az oktatásból. Annak érdekében pedig, hogy a tudást még közelebb hozzuk Önökhöz, megszabadultunk a tankönyvek idejemúlt használatától is. Nem kell cipekedni, az előadási napokra elegendő hozni egy tollat. Aki írni is szeretne, annak viszont gondoskodnia kell megfelelő mennyiségű papírról. Ha így tesznek, hamar észre fogják venni, milyen könnyű a felkészülés nálunk! Ez az új oktatási rendszer egyedi hazánkban, és bizonyítottan nagyon eredményes, ahogyan a honlapunkon is olvashatták; nyílván ezért választották a mi iskolánkat, nem pedig egy olcsó, hagyományos iskolát. Ahhoz, hogy a tanév zökkenőmentes legyen, kérjük, a tandíj részleteit pontosan, jelöletlen címletekben helyezzék el a tanulmányi osztályon, a könyvespolc mellett található kuka mögött. Erre a célra fekete szemetes zsákot igényelhetnek 300 Ft-os egységáron Máté Csongor képzési felelőstől. Ha rendesen fizetik a tandíjat, már most tudom garantálni, hogy a vizsgát le fogják tenni a kurzus végeztével. Mivel a tudás úgyis elhalványul az évek során, csak és csakis ez szükséges ahhoz, hogy munkába állhassanak, akár már a vizsga utáni első napon! Végezetül engedjék meg, hogy sok sikert kívánjak az első tanítási naphoz, aminek idejét és helyszínét a kezdés előtt 2 órával küldjük el sms-ben. De ez még változhat.

Szólj hozzá!

Csak úgy esztékásan

2011/03/09. - írta: p308

Jónapot! Miért nincs még fenn az ágyon? Így nem tudom megmasszírozni! Nem akar meggyógyulni? ... Hogy nem tud felfeküdni? Dehogynem! Na, ugrás, mami! Ugye nincsenek felfekvései? Haha. Érti? ... Persze, lefertőtlenítettem. Még a múlt héten autómosó kefével. Hypó, ultra. Annál nincs jobb, de ez csak az ÁNTSZ miatt van. Óvintézkedés, nehogy bezárjanak bennünket. Nincs itt kosz, mindenki fürdés után jön. Nem? ... Látszik, hogy először jár itt. ... Segítsek? Akkor: 1, 2, 3 ... Hopp, megvan! ... De nem ütötte meg magát? ... Keljen fel a padlóról, kérem, mert felfázik. ... Kérdeznem kéne valamit? Nem is tudom. Szép időnk van, ugye? Ja! Hogy van-e betegsége? Persze, hogy van. Tudom én! azért van itt. Mondja, milyen baja van, és bólintok, ha jót mond! Rendben? ... Milyen kezelőlap? ... Az mi? ... Mi itt babaolajat használunk. ... Hogy ezen van rajta, hogy mit kell masszírozni!? Nekünk azt nem kell elolvasni. Előre tudjuk! Itt mindenki egy hátmasszázst kap, az mindenre jó. Aztán szupináció, pronáció. Érti? ... Nem is kell, ez a mi dolgunk, ezért vagyunk mi a szakemberek. Ha értené, meg is tudná magát masszírozni, hova tenné akkor a borítékot. ... Na, leveszi a ruháit, vagy én vetkőzzek? Végre! ... A nadrág dereka kidörzsölte a bőrét. Tudja? Erre figyeljen oda! ... Persze, mostam kezet. Evés előtt mindig. Befejezem a reggelit és kezdhetjük. Addig relaxáljon! ... Kávét kér? Látja! Akadékoskodik itt, le is járt a negyed óra. Felöltözhet. Máskor is jön, ugye? Akkor visszaadom a borítékot, szükség lesz rá. Következő!

Szólj hozzá!

A jószívű kapitány

2011/03/09. - írta: p308

Éldegélt egyszer nagyon régen egy kis halászfaluban egy jóságáról messze földön híres hajóskapitány. Azonban volt egy nagy bánata ennek a kapitánynak: nem volt hajója.

Szokás volt a faluban, hogy aki nem tudott dolgozni, nem volt hol laknia, azt a tenger egy part menti szigetére vitték. Így ment ez már generációk óta. Volt, hogy egész családok kerültek a szigetre, ahol rövid időn belül meghaltak, mert kevés volt az élelem, nem voltak házak, csak néhány kis barlang. Visszajutás a faluba szinte lehetetlen volt, mert nem volt ember, aki vállalta volna, hogy hajóján visszahozza őket, de azt sem, hogy élelmet és meleg ruhát vigyen neki.

Nemúgy a jó szívű kapitány. Mivel azonban nem volt hajója úgy próbált segíteni, hogy ételt gyűjtött a faluban, és azzal megtöltött hordókat bedobta a vízbe, hogy a tenger vigye el a szigetre. A kapitány úgy hallotta az öregapjától, hogy a Tengeren bárhova el lehet jutni, bármit el lehet szállítani. A Tenger az, ami élelmet ad az embereknek, és falubéliek hite alapján az első emberek is a Tengerből léptek ki a szárazföldre.

A kapitány sokszor ott állt a parton, amikor egy rozoga csónakba lökdösték az embereket, hogy a szigetre vigyék őket. Ő volt az egyetlen, aki vigasztalta őket, próbált erőt önteni a szívükbe, élelmet és meleg ruhát ígért a távolodó csónak reményvesztett utasainak.

Ahogy egy hideg őszi este jár-kel a kapitány élelmet gyűjtve a kitaszítottaknak, bekopog egy nagyon romos kis házba. A házban egy öreg anyókát talál, aki a kályhája mellett kucorog. A ház romos volt, a falak penészesek, és a kályha duruzsoló tüze ellenére a ház egyetlen szobájában látszott ez ember lehelete, olyan hideg volt.

– Élelmet gyűjtök a kitaszítottaknak. – mondta a kapitány, amikor belépett a szobába.

– Aztán hogy kapják meg azok a szerencsétlenek az ennivalót, amikor még hajód sincs?

– Hordókba töltöm, bedobom a vízbe, és a Tenger viszi el hozzájuk. – felelte.

– Nézd, te kapitány! Miért nem szóród bele az ételt a Tengerbe?

– Már hogy szórnám! – háborodott fel a kapitány. – Akkor elsüllyed és tönkremegy, hacsak a halak nem eszik meg!

– Nem te állítottad, hogy a Tenger viszi el a kitaszítottaknak? Miért lenne szükség hordóra? – mondta az öregasszony. Majd folytatta: – A Tengernek szüksége van a hajóra, hogy partokat összekössön, hogy élelmet szállítson. Nézd, te kapitány! Adok én neked egy hajót, hogy átvihesd az ételt.

Egy darabig hallgatta az öregasszonyt a kapitány, majd sarkon fordult és úgy becsapta maga mögött az ajtót, hogy az majdnem berepült a házba. Egyenesen a tengerpartra ment, és csak most látta meg a hordók part menti sziklákon széttört darabjait. Ekkor végtelen keserűség férkőzött a szívébe. Eszébe jutottak a csalódott arcok, akik hiába várták az élelmet. Igen makacs ember volt, de mert igen jószívű is, így egy hétbe is beletelt, mikor visszament az öregasszonyhoz.

– Elfogadom a hajót, öreganyám, hogy eztán azzal vigyem át a meleg ruhát és élelmet, és akit tudok vissza is hozzak a faluba.

– Hát megjött az eszed, fiam! Aztán használd jól a hajót. Én az öregapámtól örököltem, de mivel használni nem tudtam, neked rendbe kell tenned, mielőtt vízre bocsátod. Vállalod-e?

– Örömmel, akármilyen állapotban is van. Ha lesz hajóm, egy kitaszított sem fog éhezni. Már hívom is az ácsokat, jöjjenek, tegyék rendbe.

Aztán az öregasszony elmondta, hogy hol találja a hajót, és elköszöntek. A kapitány elszaladt a kikötőhöz. Meglátta a hajót, bement és ott egy kitaszított családot talált, akiket még nem szállítottak el a szigetre.

– Mit kerestek itt? Nem tudjátok, hogy ez a hajót én kaptam, hogy élelmet és meleg ruhát vigyek a szigetre? Most pedig mindent, amit a hajóból elvettetek, szépen visszaadjátok, mert én magam adlak a poroszlók kezére.

Így, a család, mivel semmit visszaadni nem tudtak, mert abból élelmet vettek maguknak, kénytelen volt az addigi lakhelyüket elhagyni. A kapitány pedig a kikötő közelében található fogadóba költözött, onnan gyönyörködött a hajóban. A fedélzet ajtajára nagy rácsot és lakatot szerelt, hogy senki ne tehesse be a lábát.

Egyik éjszaka nagy viharfelhők borították be a kis halászfalut. Zuhogott az eső, tombolt a szél, a villámok csapkodtak, és a hullámok dühösen dobálták a hajót, aminek árboca nyögve, recsegve kettétört. Másnap szomorkodva nézte a hajót a kapitány. Kaparta a fejét mitévő legyen. Így nem tud élelmet szállítani, nem tud meleg ruhát vinni a szigetre. Végül arra jutott, hogy kiköltözik a fogadóból, a nagy lakat kulcsát pedig a tengerbe dobja. Kiment is a partra, fogta a kulcsot, és dühösen behajította a Tengerbe. Másnap pedig a maradék pénzén vett egy hordót és elindult élelmet gyűjteni.

Szólj hozzá!

Áradás

2010/11/16. - írta: p308

Haragosan hullámzott a Duna
Halálhozó habjai mint szennyes, tömöt-tollú
Dunna úgy borította a tájat,
Mint ágyat, s benne elhalt vágyat,
Hogy
Valaha jobb lesz az életünk.

A víz jött jött, s merre járt koldusok lettünk.
Úgy ölelte át a fákat,
mint életünket a nedves halál.

Erdő, határ, a házak, a termés... az élet
jövőnk pár nap alatt semmivé lett.

(1997 körül)

Szólj hozzá!

Őszi kerengő

2010/10/21. - írta: p308

Lajos elgondolkodva ült az étterem koszos ablakánál és figyelte a hópelyheket. Amikor belépett Tamás, azt hitte, hogy már egy órája bent van, de csak a gomolygó füst miatt hitte, hogy nincs egyedül. Felállt a lány a földről, megtörölte a szemét, és elindult a tábla irányába. Már nem is volt éhes. A busz elég hamar érkezett ahhoz, hogy ideje lett volna Kálmánnal elmenni a színházba. Szerette a kertet. Amikor tudott kint volt, hogy idejét kedvenc hobbijának szentelje. Jól varrt. Ádám volt a legjobb a faluban. Amikor felkérték, hogy legyen a horgászegyesület elnöke, gondolkodás nélkül elvállata.
– Mikor indul a tanév? – türelmetlenkedett minden ebéd után.
– Ne várd. Már egy hete, hogy bejelentették. – jött gyorsan a válasz egy közeli asztaltól.
Többet nem beszéltek. Önfeledten táncoltak tovább, mintha ez lenne az utolsó alkalom. Nem zavarta őket az, hogy Bálintot egy hete kirúgták a munkahelyéről és most céltalanul bolyong a városban. Nem találja a kocsiját. Az eső miatt alig látni, de jól is jött a felfrissülés a több hete tartó kánikula után. A kocsmáros a homlokát törölgette. Aztán a poharakat. A sör különösen izzadtság-ízű idén.
Ekkor váratlanul elhúzott mellettük egy hókotró.
– Végre.
– Végre. – ebben megegyeztek, és némán mentek tovább egymás mellett. A tömeg egyre nőtt, egy ember az emelvényről letekintett a néhányszáz felvonulóra. Idén is hosszú őszre számíthatunk.
 

Szólj hozzá!

Tikk

2010/10/11. - írta: p308

A közelemben ül. Vörös fürtjeit válla felett bal, majd jobb oldalon hátradobja. S bennem, mint megannyi fogas- és lendítőkerék által halad előre mutatóként a vágy: vegyen észre! Parány vagyok hozzá képest, szükségem van rá! Most kinéz a busz ablakán, szemében visszatükröződik az út melletti őszkoptatta vézna fák végtelen sora, és az ég - ismerős táj. Késésben vagyunk. És Ő rámnéz, az órjára.

Szólj hozzá!

Cseresznyés

2010/10/11. - írta: p308

Széles, erőteljes léptekkel haladt a két oldal szőlőlugassal szegélyezett kerti úton az alacsony, nádtetős, fehér falú ház felé.

Az ajtóhoz ért, elgondolkodott. Magabiztosan tapogatta meg a jobb zsebét, majd mélyen belenyúlt, és a köteg pénzt számolni kezdte. Pont annyi, állapította meg, majd átrakta a bal zsebébe és a kilincsért nyúlt.

Az ajtó kinyílt, de a ház üres volt. Körülnézett, majd leült kint a ház falánál talált sámlira. A kertet nézte. Szép, ápolt kert volt. Az ösvény jobb oldalán a sárgarépa és petrezselyem, a balon paradicsom- és paprikatövek sorakoztak. Az ösvény végén a félig nyitott kertkapuval unottan játszott az őszi szél. A zár nem működött, csak úgy tessék-lássék módjára rakta fel az asztalos.

Nagysokára megérkezett a gazda. Az ember látta, mikor még a kövesúton jött, most felállt. Mereven nézte a közeledőt.

– Napot! – bökte ki, mikor odaért.

– Napot! – felelt az, majd bal kezét csípőre rakva, jobbal egy szőlőkarónak támaszkodott. – Oszt? – kérdezte, miközben rándított egyet kócos, őszülő fején.

– Hát elhoztam. – mondta emez, jobb zsebébe nyúlt, kotorászott. A gazda nézte. Emez jobb zsebe után a balban kereste a pénzt. Nyújtotta a gazdának. – Ehun van e!

A gazda elvette a pénzt, aztán odabökte, csak úgy foghegyről: – Megnézi a cseresznyést?

– Messzi van-e? Nem érünk vissza világossa. Majd hó’nap. Tudom én mit vettem. – mondta de már indult is a kapu felé.

– Nem úgy e! Gyűjjék be, hogy megigyuk az áldomást a bó’tra. – invitálta és megragadta az ember karját.

Be is mentek és bort ittak az üzletre, aztán a gazda elővette a baltáját.

 

Tíz óra körül járhatott az idő, mire a paprika és a paradicsom sorok között kiásta a másfél méteres vermet. Kivonszolta az embert és szép gondosan eltemette. Mormolt még a holdvilágnál egy miatyánkot a friss hant felett, aztán nyugovóra tért.

1999
 

Szólj hozzá!

Változat

2010/10/11. - írta: p308

Hogy végződött volna a Ványa bácsi,
ha Csehov amerikai lett volna?

Amikor Ivan Petrovics Vojnyickij megpróbálja lelőni Alekszandr Vlagyimirovics Szerebrjakovot, véletlenül Marija Vasziljevna Vojnyickaját találja el. Hogy az eset ne derüljön ki Mihail Lvovics Asztrov az esetet természetes halálként jegyzi fel, Marija Vasziljevna Vojnyickaját nagy sietve a birtokon temetik el. Mindeközben Jelena Andrejevna, a professzor fiatal és csinos felesége Szofja Alekszandrovnának szép ruhákat ad, kisminkeli amiután is Mihail Lvovics Asztrov azonnal beleszeret. A mama sírjának ásása közben nem várt esemény történik: olaj tör fel a földből, ami később soha nem látott gazdagságságot jelent a családnak. Ivan Petrovics Vojnyickij Moszkvába költözik, megalakítja a Rosznyeftet és nagyvárosi életet él. Mihail Lvovics Asztrov feleségül veszi Szonját, a hozományból beerdősíti Szerebrjakovot, és 8 gyermeket nevel fel. A professzor Alekszandr Vlagyimirovics Szerebrjakov iskolát alapít Szentpéterváron, rádöbben, hogy feleségével elhidegültek egymástól, és elválnak. Jelena Andrejevna a válás után hozzámegy Alekszandr Vlagyimirovics Szerebrjakovhoz és Moszkva leggazdagabb asszonya lesz. Ilja Iljics Tyelegin Szerebrjakovban marad és irányítja az olajkitermelést.

2010.X.11.

Szólj hozzá!

Író leszek

2010/10/07. - írta: p308

Igen, én úgy döntöttem, hogy író leszek. Mi kell hozzá? Íróigazolvány? Bizonyítvány? Az mit bizonyít? Nem kis lépés ez egy 22 éves fejtől afelé, hogy a ne egy munkagépként éljem le azt, amiből nekem is egy van. Készülök az érettségire. És az életre, hogy írhassak. Kiírhassam magamból annak a földnek az összes könyvét, amit a fejemben hordok már két évtizede. Versek, novellák, ehhez hasonló „bevezetők” hogy világra jöjjenek. Íróvá válásom első momentuma az lesz, hogy írok egy pici novellát. A címe már megvan: Író leszek. És ebben leírom a döntésemet, a fejemet egy bolygóhoz fogom hasonlítani... milyen gyönyörű kép. Nagyon középszerű novella lesz, de innen könnyű lesz fejlődni, és ott áll majd a 10 évvel később korrektúrázott változata az első kötetem első oldalán. Nem is halogatom tovább:

Író leszek

Igen, én úgy döntöttem,
 

Valamikor 1997-ben.
 

Szólj hozzá!

Kapcsolataim

2010/07/15. - írta: p308

Voltak kapcsolataim. Bartátiak. Hosszú buszozásos, angolcsoportos, közösséges-cserkészes munkahelyi, szerelmes és ki tudja még milyenek. A végén többnyire én rontottam el. Megbántam-e? Néha igen, néha nem. Többnyire igen. Olyan kapcsolatok voltak ezek, hogy vagy havonta vagy ritkábban találkoztunk. A fejemben egy olyan kép marad meg ezekről az emberekről, hogy bosszúsak, csalódottak. Ha belegondolok minden kapcsolatom így ért véget. Ez a mostani is. Nem jó érzés.

Szólj hozzá!

Húsvéti mese

2009/04/09. - írta: p308

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyuszicsalád. Nyúlmama, nyúlpapa és két nyúlgyerek. Boldogan éldegéltek erdőszéli kis odújukban, és tavasszal, mikor virágzott az ibolya, a nárcisz és a jácint fogták a kosárkájukat, bementek a faluba, hogy ott megvegyék mindazt, ami a télen elfogyott. Így történt ez ebben az évben is. Nyúlpapa mindegyik gyerek kezébe adott egy-egy kosárkát és elindultak a faluba. Először a zöldségeshez tértek be, aztán pedig Mariska nénihez, akitől a tojást szokták venni, és aki a főtér mellett lakott.

– Van-e tojás, Mariska néni? – kérdezte nyúlmama.

– Akad. Mennyire lenne szükség?

– 10 talán elég lesz nekünk.

– No, adok 12-öt, hogy biztosan kitartson őszig. Ezt a kettőt ajándékba adom. – mondta nagylelkűn Mariska néni és már tette is a tojásokat a kosárba.

– Köszönjük, köszönjük! – ujjongtak a nyúlgyerekek.

Hazafelé menet még bementek a festékboltba, mert a nyúlcsalád otthonára már nagyon ráfért egy nagy tavaszi tisztasági festés. Vettek sokféle színű festéket, mert elhatározták, hogy a konyha zöld lesz, a fürdő sárga, az egyik szobát kékre, a másikat pedig zöldre fogják festeni.

Megtömött táskákkal, kosarakkal indultak haza. Még ki sem értek a faluból, amikor hatalmas vihar kerekedett. Zúgott a szél, csapkodott az eső, ami úgy ömlött, mintha dézsából öntötték volna odafentről. A nyúlcsalád felkapta a nyúlcipőt, hogy minél kevésbé ázzon el, és futottak a nehéz csomagokkal, ahogyan csak tudtak. Jaj! Bárcsak ne szaladtak volna! A nagy sietségben a kosarakból kirepültek a tojások, a zöldségek a járdán szanaszét hevertek és a festékek kiborultak úgy, hogy az utca sárga, piros, kék és zöld színekben pompázott. Aki arra járt, megörült a színes látványosságnak, és mivel a talpa is festékes lett, a szélrózsa minden irányában színes lábnyomokat lehetett látni. Csak a nyuszicsalád szomorkodott. A zöldségeket még össze tudták szedni, de a tojások eltörtek és a festék is odalett.

Az emberek megsajnáltál a kis nyuszikat. A gyerekek tojást hoztak, pár apuka hazaszalad és egy-egy kis vödör festékkel jelent meg. Lett tojás 43, és annyi festék, hogy az egész erdőt kifesthették volna.

Mivel látták, hogy az emberek mennyire örülnek a színes dolgoknak hálából a nyuszik odahaza a tojásokat kifestették, és minden gyereknek vittek belőle egyet-egyet. Mivel éppen Húsvét volt, azóta terjedt el annak a szokása, hogy a jószívű és szófogadó gyerekek festett tojást kapnak a nyuszitól ajándékba.

Aki nem hiszi, járjon utána.

(A mese még írás alatt van.)

Szólj hozzá!

Jó lesz nekünk?

2009/03/31. - írta: p308

Nektek nincs olyan érzésetek, hogy az ember fejét folyton a víz alá akarják nyomni, amint kinyitja a rádiót, vagy a tévét? Hol lehet hallani arról, hogy mit tehetünk, a túlélésünk (a megszokott életszínvonalunk megőrzése) érdekében? Hol lehet olvasni pozitívumokról? Nem csoda, hogy az embereknek egyre rosszabb a közérzete. Lassan elhisszük, hogy nem tudunk változtatni, nem tudjuk befolyásolni az életünket. És érjük be azzal, hogy majd a távoli jövőben vége lesz ennek a rossznak is. Vannak dolgok, amikhez igazodni kell, mert nem rendelkezünk a változtatás képességével. De aktív szereplőjeként ennek az élet nevű sokszereplős játékban igenis sok területén tudunk tenni. Ha nagy dolgokat nem is, de a saját környezetünkben igenis elég nagyokat ahhoz, hogy annak hatása legyen. Ha csak azt, hogy kevesebb áramot vagy vizet fogyasztunk, már forintokban mérhető hatása lesz.
A gondolkodás (az együttgondolkodás) pedig eddig olyan rejtett tartalékokat is felfedhet, amiket nem is hittünk volna.
 

Szólj hozzá!

Csalódásaim 1.

2009/03/23. - írta: p308

Vevő vagy. Azt hiszed, hogy vagy valaki a szállító szemében? Tévedsz! Csak egyvalaki vagy azok közül, akik pénzosztó pozícióban ülnek. Ha más kerül ebbe a székbe, akkor ő lesz a valaki. Vagy inkább valami. Azt hiszed barátságosak? Jó látod! Ők jó hangulatú megbeszéléseket nyújtanak, segítőkészséget mintegy plusz szolgáltatásként, ami nem a cégednek, hanem neked szól. Te pedig pénzt és információkat. Jó játék ez: azt hiszed, te döntesz, de ők befolyásolnak. Csak azt ne hidd, hogy ha más ül a te korábbi székedben, ugyanolyan barátságosak lesznek veled is. Nem. Ez a pozíciónak szól, és nem neked. Ne csalódj! Ne keresd őket! Nekik megszűntél, mintha nem is léteztél volna! Más pénzeszsákoknak kell kedveskedniük. Ne próbáld meg megváltoztatni, de ne törődj bele, ez egy ilyen világ, és sose add fel az őszinteséget! Felesleges, hogy gyanakvó légy. Tudd! Ne légy féltékeny, ha egy másvalaki ül a székedbe! Saját hibából tanulni nagyon fájdalmas. Köszönöm Erhardnak, Gábornak és megannyi más beszállítónak, akik segítettek elsajátítani ezt a leckét is: Csak egy vevő vagy, nem barát.

Szólj hozzá!

Delete

2009/02/11. - írta: p308

A minap kitöröltem pár ismerősömet az iwiw-es kapcsolataim közül. Nem kell, hogy lássák amit nagyritkán az üzenőfalra írok, nem akarom látni a születésnapjukról szóló figyelmeztetést és egyáltalán. Megkönnyebbültem, hogy megszabadultam? Nem mondanám. Jobb lenne velük tisztázni az okokat, aztán sohanemviszontlátást inteni nekik. És miért nem ők tették meg? Miért tartották meg ezt a gyenge szálat is? Mindegy. Nem is érdekes. (Ez most olyan szedett-vetett lett. Magamnak írtam.)

Szólj hozzá!

Ragaszkodás

2009/01/20. - írta: p308

Kockázatos dolog ragaszkodni valakihez. És ha az embernek családja, gyerekei vannak, nem bújhat el annak a veszélye elől, hogy "valami rossz történik". Ott van minden utazásnál, minden lépésnél. De elég csupán léteznie ahhoz, hogy az, aki a legfontosabb számodra megbetegedjen. Néha bocsánatot kérek a lányaimtól azért, hogy életet kaptak tőlünk. Élni túl kockázatos, és nem biztos, hogy megéri. Persze életünk végén nem egy mérleg serpenyőibe pakolva dől el, hogy megérte-e vagy sem. Ők nem tehetnek arról, hogy megszülettek, a felelősség a miénk. De nem minden körülmény alakítható. Ezt valaki vagy Valaki így találta ki. (Már nem.) Lehet ragaszkodás nélül szeretni? Lehet, ragaszkodás nélkül felelősnek lenni valakiért?
 

Szólj hozzá!

Nem akarom

2009/01/20. - írta: p308

Körülöttem emberek jönnek-mennek. A dolgok változásban vannak. Olyan változásban, aminen én (nem) szeretnék részt venni. Azért, egy kis szomorúsággal tölt el az érzés, hogy mellőzöttségbe vonulok. Szándékosan / tudat alá folytva minden törekvő gondolatot, szándékot. Furcsa, új érzés ez nekem. Idáig mindig akartam / tettem valamit. Valamit, amire azt mondhattam, hogy én tettem vagy érintve vagyok. De most még ez sem. Elszenvedem a változást. Furcsa, új érzés ez. Ha nem tetszik, kivonulok. Ennyi. Fontosabb dolgaim vannak - magyarázom magamnak és közben érzem, ahogy bokáig süppedek a tenni-nem-akarás mocsarában. Nem válogat. Tanulnom sincs kedvem, ügyintézni sem, dolgozni sem. Írni sem lenne, ha nem lenne az érzés egészen izgalmas, szokatlan. Rögzíteni akarom a pillanatot, az érzés, a nemakarás illatát, a hangokat...

Szólj hozzá!

Adveni gondolatok

2008/12/18. - írta: p308

December 18.

Van abban valami, hogy az advent és az advert szó között csak egy betű eltérés van.

December 19.

A kolbász a világ legperverzebb étele. Megölsz egy állatot, és betöltöd a saját belébe.

December 20.

Karácsony, zöldfenyő ünnepe volt a '80-as években. Milyen ünnep az a fenyőnek, hogy csak Magyarországon többmillió fát vágnak ki azért, hogy eladják és feldíszítve hagynak kiszáradni.

December 21.

Kedves Csányi Sándor! Egy egészségügyi dolgozónak mikor van megtakarítása, ha nem orvos?

December 22.

Munkája bárkinek lehet. Az a nagy dolog, ha fizetnek is érte.

December 23.

Eszenyi Enikő lesz a Vígszínház igazgatója. Jó színésznő, biztos el fogja tudni játszani.

December 24.

Az ateisták mit ünnepelnek karácsonykor? Lennének hűek az magukhoz és mennének dolgozni.

December 25.

Tovább...

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása